A Szegedi Nemzeti Színház három tagozatával, az előadások többségét kitevő drámajátszással, a hazai operakultúra hagyományosan legerősebb vidéki bázisával és a modern táncművészetet jó évtizede felsőfokon reprezentáló balettel a magyar színházművészet élvonalába sorol.
A 700 nézőt befogadó nagyszínházban, illetve a 350 fős kamaraszínházban évadonként több mint 300 előadást tekint meg elsősorban Szeged és közvetlen környezetének, a régiónak színházszerető közönsége, a látogatottság friss adatok szerint 85 százalék körüli.
A színház épülete 1883-ban készült el az akkor már rutinos színháztervező Ferdinánd Fellner és Hermann Helmer bécsi építészek tervei alapján. Az árvíz után, rendkívül rövid idő alatt, több jelentős színház építését, illetve megnyitását előzte meg. Fellner és Helmer épületei közül mind a Vígszínház, mind a kecskeméti és pozsonyi színházak, csak a ?92-?96-os években készültek el.
A díszelőadásra 1883 októberében került sor Ferenc József császár személyes részvételével.
Az épület költségei egyes források szerint 440 ezer ezüst forintot tettek ki, de találkozunk ennél nagyobb összeggel is. Az akkori viszonyok között mindenesetre nagy értékű épület két éven belül tűzvész áldozata lett. 1885 áprilisában kigyulladt a színház: a tűz a zsinórpadláson keletkezett, és percek alatt továbbterjedt. A vasfüggöny bezuhant a nézőtérre, s mivel a színház vízvezetékei sem működtek, a nézőtér is teljesen megsemmisült. A korabeli fénykép alapján a páholysorok görbült acéltartói és kidőlt öntöttvas oszlopai érzékeltetik a tűz rendkívüli pusztítását. A kivitelező Jiraszek és Krausz cég ismét rövid idő alatt építette újjá a színházat, így az 1886 októberében újra megnyitotta kapuit.
A nézőtérhez képest aránytalanul csökkentett színpadot építettek. Elsődlegesen a nézőtér kialakítására és befogadóképességére figyeltek, mely azóta is legfőbb ékessége a színháznak, és a több mint 100 éves ház sajátos színházépítés-történeti értékét adja.