A Somogyi utca és az Oskola utca kereszteződésében feltárul előttünk a Fogadalmi templom, a szegedi városkép egyik legjellemzőbb eleme, amely nappal és esti díszkivilágításban magasba törő tornyaival messziről köszönti a vasúton és közúton ide érkező vendéget. A Dóm tér szabályos négyszög alakú, 12 000 négyzetméteres területével éppen akkora, mint a velencei Szent Márk tér, a székesegyház pedig hazánk negyedik legnagyobb temploma: mintegy 5000 ember befogadására alkalmas, hossza kívülről 81 méter, szélessége 51 méter, tornyai 91 méteresek és kupolája 54 méter magas. Építésére 1880. november 28-án, Szeged újjászületése alkalmából tettek fogadalmat a szegedi városatyák.
Schulek Frigyes, a Halászbástya és a szegedi "kakasos templom" építője fehér terméskőből emelt, háromhajós neoromán templomot tervezett, hangsúlyos kupolával és viszonylag alacsony tornyokkal. Schulek később hajlott korára és egészségi állapotára hivatkozva lemondott, ezért a részlettervek elkészítését és az építkezés művezetését Foerk Ernő (1868-1934) felsőépítő ipariskolai tanárra bízták. Az ünnepélyes alapkőletételre 1914. június 21-én került sor. Az ekkor kirobbant első világháború, majd a forradalmak és az infláció a templom építését hosszú időre félbeszakították. Az építkezés 1923-ban folytatódott, a székesegyházat végül ötnapos ünnepségsorozat részeként, 1930. október 24-én szentelték fel.
A neoromán stílusjegyeket mutató késő eklektikus templom a felső-olaszországi templomokra emlékezteti a szemlélőt. Építésze szemmel láthatóan a homlokzat kialakítására fordította a legnagyobb figyelmet, amit a szobrászati díszítést nehezen tűrő külső architektúra és a különböző építőanyagok váltogatása is indokolt.