Ezt a malmot Czékus Andor gazda építtette 1821-ben. Tőle Faragó György vásárolta meg 1900-ban. Kezdetben gabonát őrölt, többféle minőségben. A leszármazottaktól tudjuk, hogy családi vállalkozás volt a szélmalom üzemeltetése. Sokszor éjjel nappal egyfolytában őrölt a malom, hogy minél jobban kihasználják a böjti szeleket. Előfordult ugyanis, hogy megfelelő szél hiányában napokig, sőt hetekig pihenőre kényszerült a család.
Miután Faragó György 1949-ben meghalt, a malom állapota egyre romlott, mert a család tovább nem használta, mígnem 1961-ben a műemléki felügyelőség műemlékké nyilvánította. A szélmalom állapota ennek ellenére egyre romlott.
Az 1970-es év tavasza az árvíz és az igen magas belvíz elleni védekezések ideje volt. A rosszul szigetelt építmények sorra életveszélyessé váltak. Így a malom is átázott, szétmállott fala nem bírta a tető- és a faszerkezetek súlyát, és 1970. április 22-én összedőlt. Csupán egy 2,5 x 2 m-es falszakasz maradt épségben.
A község utolsó szélmalmához ragaszkodott a lakosság, a helyi vezetők, illetve más állami szervek is szükségesnek tartották, hogy a malom újra felépüljön, esetleg modern anyagból, téglából, vasbetonból, fémvitorlákkal, stb. Úgy döntöttek, hogy a szélmalom épüljön fel rekonstrukcióként, eredeti anyagok és szerkezetek felhasználásával.A romok eltakarításánál előkerült a malom minden faszerkezete hiánytalanul, majd Faragó György fia, Faragó Béla rajza alapján az alkatrészeket beszámozták, és a Községi Tanács épületébe szállították. A helytelen tárolás miatt azonban az alkatrészek egy része gombásodás miatt használhatatlanná vált, beépítésre már nem volt alkalmas.Az újjáépítés 1972 őszén megkezdődött. A szélmalom helyreállítása 1973 tavaszán fejeződött be. Az ünnepélyes átadáson a kétpárköves malom újra működött.