A város magja a XIX. századig a Palánk, közelebbről a Templom tér, a mai Dóm tér volt. A három utca határolta szabálytalan háromszög alakú Templom tér közepén emelkedett a belvárosi templom, a Dömötör-templom.
Zsigmond király idejében már a harmadik templom állott ezen a helyen, mely 1725 és 1749 között épült újjá. A szokásnak megfelelően temető volt körülötte egészen a XVIII. század közepéig.
A Dóm tér 12 000 m2 szabályos négyszög alakú területe éppen akkora, mint a velencei Szent Márk tér. Lekiemelkedőbb és legszebb épülete a dóm, ismertebb nevén a Fogadalmi templom.
Klebelsberg Kunó kultuszminiszter 1927 májusában pályázatot írt ki a tér megkomponálására. A pályázatot Rerrich Béla nyerte meg, és még abban az évben elkezdődött Stampay János építésvezető irányításával a tér körülépítése.
A különlegesen égetett klinkertéglából készült téregyüttest az észak-európai országok építészete ihlette. Rerrich mintája valószínűleg a stockholmi városháza volt. Máig sincs azonban befejezve, a Somogyi utca felőli oldala nyitva marad, és így csupán egyenlőtlen szárú U-alakban fogja körül a teret. Nyugati részein egyetemi kollégium és hittudományi főiskola, s a Somogyi Könyvtár délnyugati részein püspöki székház, déli és keleti szárnyán pedig természettudományi és orvosi egyetemi intézetek foglalnak helyet.
A teret szegélyező a árkádsor több mint 300 m hosszú, és 101 ívből áll. Pillértávolságai egyenlők, de minden oszlop más és más: a csavaros, négyzetes, nyolcszögű, körkeresztszerkezetű, csipkés, mintás és így tovább. (A csavart alakúnak a szegedi humor az adóprés nevet adta.) Klebersberg ötlete volt, hogy az 1926-ban elhunyt Stróbl Alajos szobrászművész hagyatékából az állam által 1929-ben megvásárolt 12 mellszobrot Rerrich béla helyezze el az árkádok alatt, és gondoskodjék gyarapításáról.
A Nemzeti Emlékcsarnok hivatalos alapítólevelének keltekor, 1930. október 24-én már 45 szobor állt itt, és továbbiakon dolgoztak művészek, így főként a dóm és a tér más szobordíszeit is készítő Ohmann béla.