Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző, 1908-97), az 1930 óta Franciaországban élt világhírű művész több művét Pécsnek adományozta, múzeuma 1976-ban nyílt meg feltételezett szülőházában.
Vasarely gyermekkorának egy részét ebben a házban töltötte. A pécsi múzeum munkatársai 1966-ban vették fel a kapcsolatot a művésszel, aki 1968-ban 42 szerigráfiát ajándékozott szülővárosa múzeumának. Ezekből a művekből rendezték Pécsett első magyarországi kiállítását. Ezt követően további grafikák, festmények, falikárpitok adományozásával a szülőház lakásokból múzeummá alakított, restaurált épületében nyílt meg az állandó Vasarely-kiállítás. Az alapítás jelentékeny kultúrpolitikai gesztus volt, hiszen a szocializmus dogmatikus korszakának végén a Vasarely-életmű "megmutatása" egy sor hasonló, más, nyugat-európai szellemi törekvést hivatalosan is elfogadhatóvá tett Magyarországon. Ily módon kerülhetett már a megnyitáskor a kiállításra az ott máig látható nemzetközi kortárs gyűjtemény, részben ugyancsak Vasarely ajándékaként. A múzeumi kiállítás végigköveti a művész életművét, amelyet ő maga 1947-től korszakokra osztott aszerint, hogy az egyes periódusokban készült művek milyen élményhez vagy természeti környezethez köthetők.

A Vega csoport változatai a síkból kidomborodó, vagy a mélybe visszahúzódó perspektivikus hatású művek. Ezek érzékcsalódásos játéka oly meggyőző, hogy a sík felület valóban plasztikusnak látszik, olyannyira, hogy a szemlélő ilyenkor csak a tapintás utáni tapasztalásnak hisz. A kiállítást látogató közönség egyik kedvence a szőnyegben kivitelezett Zebrák című alkotás (1960), amelynek előképei már az 1930-as évek kísérleteiben megjelentek.