Csontváry Kosztka Tivadar, a magyar festészet nagy alakjának múzeumát Pécs városa és Baranya megye alapította Gerlóczy Gedeon gyűjteményéből 1973-ban.

Csontváry Kosztka Tivadar életművének döntő része került ide 1973-ban. A kiállításon láthatók a müncheni tanulmányrajzok, a festői munkásságot már a kezdeteknél is jellemzően bemutató festmények, mint a madarakról készített sorozat (Süvöltőt leterítő ölyv, Tövisszúró gébics stb.), vagy a szomszédasszony Prazsenkáné (Almát hámozó öregasszony). Megismerhetők, az 1910-es évek közepén létrejött nagyméretű, szimbolikus kompozíciókig az életmű különböző periódusaiban készült munkák, köztük az erkölcsi és filozófiai modellnek tekinthető Panaszfal bejárata Jeruzsálemben (1904), a Mária kútja Názáretben (1908), a Baalbek (1906), és a Magányos cédrus (1907) mágikus sugárzású portréja. A magyar táj poézisét, a magyar mitológia különösségét, távoli tájak szépségét is tolmácsolják a kiállításon látható további alkotások.

A főművek között talán a leginkább "emberhez szóló" a Mária kútja Názáretben című. A gyermekét tartó Mária központi alakja, mint a gótikus oltárképeken, kiemelkedik környezetéből. A körülötte lévő, fejükön korsóban vizet hordó asszonyok színes, kecses alakjai is erre az előképre emlékeztetnek. Mária Csontvárynál az örök anya szimbóluma is. Mária mögött, a kútba vizet öntő bajuszos, szakállas férfi Csontváry önarcképe.

A képtárat a Csontváry-kutatás alapján szolgáló archívum egészíti ki.